A zarándokok a kora középkor óta igyekeztek mindenféle relikviát, emléktárgyat begyűjteni a célállomásukról – sokszor még a szentélyekből vagy a sírokból is lefarigcsáltak egy-egy darabot. A 12. század környékén jelentek meg az ólom-ón ötvözetből tömegesen öntött, olcsó fémjelvények és apró fémampullák, amelyeket a templomok kezdtek árulni, részben azért is, hogy megóvják az épületet a túlbuzgó látogatóktól. A ruhára vagy kalapra tűzött kitűző azonnal jelezte a külvilágnak, hogy viselője zarándokutat teljesített, így az egyszerre szolgált úti okmányként, védelemként és a teljesítés bizonyítékaként.
Tulajdonképpen a mai szuvenírek és turisztikai ajándéktárgyak világa konkrétan ebből a középkori zarándokszokásból nőtte ki magát.
Ennek szellemében én is vettem a katedrálisban egy Canterbury keresztet ábrázoló kitűzőt.
Leave a Reply