Nem beszéltem erről sokat, de nekem ez a zarándoklat egy igen fontos spirituális utazás volt, amire a Canterbury katedrálisba érkezés tette fel a koronát. Bár nem vallásos oldalról közelítem meg az élményt, a történelem és a hagyományok nyomában lépkedni számomra hatalmas jelentőséggel bír, az útvonal erősen szakrális szellemisége pedig csak hozzásegített ahhoz a meditatív elvonuláshoz, amiért jöttem.
Egész idő alatt azt tapasztaltam, hogy tisztelet és kíváncsiság övezi a zarándokokat. Nekem úgy tűnt, nem vagyunk sokan. Én személyesen legalábbis nem találkoztam másokkal, de ahová betértem, mindenhol meséltek egy-egy történetet arról, hogy épp tegnap vagy a múlt héten járt náluk valaki.
Egy csapat turista hangoskodott a biztonságiakkal a székesegyház külső kapujánál, amikor odaértem. Kezemben a zarándokútlevél, türelmesen vártam. Az egyik őr meglátott és kedvesen beinvitált egy irodába, ahol megkaptam a pecsétet és kiderült, hogy a zarándokoknak ingyenes a látogatás.
Ahogy beléptem a katedrálisba, egy gyönyörű, hatalmas gótikus belső tér tárult elém. Az anglikán világ „Vatikánja”. Ami persze tele volt turistákkal és iskolás csoportokkal. Körbejártam a főhajót, és leültem az egyik székre. Megpróbáltam megkeresni az elmúlt napok csendjét.
Hirtelen megszólalt a szószékre lépő kanonok hangja. A hangszórókból áradó ima elcsendesítette a nyüzsgést, az idegenvezetők pedig szépen kiterelték a csoportjaikat a térből. Miután végzett, bejelentette, hogy még egy darabig a környéken marad, ha valaki szeretne beszélgetni vele.
Odaléptem hozzá, és elmondtam, mi járatban vagyok: a legjobb barátnőm beteg, érte jártam végig ezt az utat.
Ekkor felkísért a katedrális legszentebb pontjára, Thomas Becket emlékhelyéhez, és bevitt a nagyközönségtől elkerített részre – oda, amiért ez az egész zarándoklat évszázadok óta létezik.
Megáldott, megkérdezte a barátnőm nevét, majd elmondott érte egy hosszú imát.
Ezután azt javasolta, hogy a kriptába menjek, ahol csendesebb elmélkedésre van lehetőség. Lefelé egyszerre éreztem ólomnehéznek és súlytalannak minden lépést. Meggyújtottam egy gyertyát, és hosszú ideig csak ültem ott némán. Az jutott eszembe, hogy ezekben a percekben kapja otthon a második kemót.
…
Leave a Reply