Az első pecsét fontos. Ha az kimarad, a többit is túl könnyen elengedi az ember.

Tegnap este kicsit megijedtem, amikor láttam, hogy a katedrális csak 10-kor nyit – addigra én már árkon-bokron túl akartam lenni. Nem szerettem volna borítani a menetrendet, de rögtön az első plecsnit bukni sem.
7-kor megreggeliztem a hotelben, utána odamentem a katedrálishoz. Gondoltam, nem valószínű, de hátha jön valaki, aki tud segíteni.
Legnagyobb meglepetésemre az ajtó nyitva volt. Láthatóan nem a turizmus számára: kiderült, hogy az egyik oldalhajóban épp istentisztelet folyik. Egy kedves apáca megkereste nekem a pecsétet, aztán odavezetett a szertartásra, amelyen a papon kívül összesen négyen vettünk részt.
Nem vallási meggyőződésből maradtam, hanem mert egyrészt érdekes kulturális élménynek ígérkezett, másrészt szép és váratlanul spirituális indítása lett így a zarándokutamnak.

Leave a Reply