Az elmúlt hetek azzal teltek, hogy némileg jobban felkészültem az útra, mint azt eredetileg terveztem. Majdnem úgy, mint egy normális ember. Ősz elején van egy szabad hetem. Ez időjárás szempontjából is potenciálisan jó időszak lehet Angliában. Az első gondolatom az volt, hogy veszek egy cipőt meg egy repjegyet, aztán lesz, ami lesz. Ehhez képest nem ez történt.
Figyelem! Ezt az írást véletlenül sem profi felkészülési instrukciónak szánom. Sokkal inkább amolyan így ne csináld útmutatónak.
Fitneszpara
Lefoglaltam a repjegyet, és a következő pillanatban pánikba estem, hogy hogyan fogok én napi 25-30 ezer lépést megtenni egy hátizsákkal a hátamon a dimbes-dombos Kentben (nem egy nagyon nehéz terep amúgy, de a pánik az pánik). Évek óta nem sportoltam szinte semmit. Még az első emeletre is nehezen mászok fel – akkor is, ha nincs nálam csomag.
Ezért kitaláltam, hogy amikor csak lehet, gyalog megyek mindenhová. Napi 15-25 ezer lépéssel tréningezem magam. Igaz, leginkább aszfalton, de néha felszerencsétlenkedek a Gellért-hegyre, a Citadellához. A múltkor vittem a hátizsákot is. Nem szűnt meg az aggodalmam. De mintha napról napra kicsit jobban bírnám.
Cipőpara
A másik felismerésem az volt, hogy még olyan cipőm sincs igazán, amiben a közértbe kényelmesen el tudok sétálni, nemhogy egy zarándokútra.
Ezért közel egy hétig keresgéltem a megfelelő lábbelit. Leginkább az aggasztott, hogy ha nem veszek sürgősen valamit, nem lesz időm betörni, és új cipővel – ugye – nem vág neki az ember.
Nem találtam igazán jót, így megvettem a legkevésbé kényelmetlent: egy Keen márkájú amerikai túrabakancsot. Otthon órákig próbálgattam, és akkor jött a pánik. Túlságosan visszahajlik a lábujjnál. Nagyon fárasztó. Pedig ha nem mászkáltam benne vásárlás előtt vagy 20 percet, akkor egyet sem. Persze a blokkot kidobtam, visszavinni nem tudom. Ezért megvettem egy másik pár bakancsot, amivel még szemeztem: a Merrellt. Öcsém ajánlotta.
Most egy időre letiltottam magam a cipővásárlásról.
Pár napig mindkettőt teszteltem. Közben vettem talpbetétet is a Keenhez, mert a sajátja eléggé fapados volt. Végül a Merrell mellett döntöttem. Az ugyan nagyon vágta a lábfejem tetejét ott, ahol a nyelv hajlik, de öcsém mutatott egy fűzési technikát, ami megoldani látszik ezt a problémát.
Öcsémék sokat túráznak, vannak hasznos tippjei.
Emellett viszek egy könnyű, nem túra-, nem vízálló, de gyorsan száradó és nem túl sok helyet foglaló váltócipőt is. Biztos, ami biztos…
A többi cucc
Kellett egy túrahátizsák. Olyan, amit még felenged a Wizz Air nagyméretű kézipoggyászként a fedélzetre. Ez végül az Osprey Sirrus 34 lett. Rendhagyó lesz, hogy nagy kézipoggyásszal utazom, de a váltócipővel reménytelen lenne a kis hátitáska.
Vettem hálózsákot is. Kettőt, mert bizonytalan voltam. Végül úgy néz ki, egyik sem lesz létfontosságú, de a kisebbiket szerintem azért elviszem majd. Egy nagyon könnyű, kicsi és könnyen felfújható matracot is vettem. Arra sem lesz szükség.
Tipp: Először legyen egy útiterved, azután vásárolj be hozzá, ne fordítva!
Mindegy, nem bántam meg, más utakon még jól jöhetnek.
Túrazoknikat is beszereztem, kamáslit meg egy fejlámpát.
Nem tervezek sötétben gyalogolni kivilágítatlan terepen, de ki tudja, mit hoz az élet.
A szállások között viszont akad majd olyan, ahol nagyon is jól jöhet a fejlámpa meg a hálózsák.
Megrendeltem az Augustine Camino hivatalos útikönyvét is a zarándokútlevéllel. Remélem hamarosan ideér.
Leave a Reply