Talán életemben nem gyalogoltam ennyit egyszerre, mint most, és ezt ma kezdi megérezni szervezetem.
Az önfeledt séta fizikai megpróbáltatássá nőtte ki magát.
Egy enyhe emelkedőn is pár méterenként ki kell fújnom magam.
Mindenem ami mozog, forog, súlyt cipel vagy hozzáér valamihez, az fáj, lüktet, zsibbad vagy nem érzem.
Ez nem panasz. Állapotjelentés.
Ahogy nehezednek a lépések, úgy válik egyre valódibbá a zarándoklat. Sehol máshol nem lennék most szívesebben.
Leave a Reply