Angliában legtöbbször nem esik az eső. Inkább lebeg a levegőben. A ma reggel is így kezdődött. Próbáltam húzni az időt. Elmentem a reggeli imára, teáztam, szállóvendégekkel beszélgettem.
De aztán el kellett indulni.
Egyik pillanatról a másikra, minden mai napra vonatkozó előrejelzést megcáfolva kánikula kerekedett, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Öreg hiba alábecsülni az angol időjárást.
Fish and chipset ebédeltem egy Boxley nevű faluban. Itt is begyűjtöttem a pecséteket, a pubban és a templomban is. A templomban valamilyen rendezvénynek lehetett épp vége, mert kedves nénik kínáltak maradék süteménnyel.
Mindenki nagyon barátságos velem, amint megtudja, mi járatban vagyok, és ha kell, ha nem, útbaigazít. Ezt nagyon bírom.
A következő faluban, Detlingben kocsival utolért az a néni, aki a Boxley-i templomban előkerítette nekem a pecsétet. Kiderült, hogy itt lakik. Elbeszélgettünk és megint útbaigazított. 😀
Kicsit később értem a szállásra, mint terveztem. Már csak egy gyors vacsorára maradt idő a pubban, mielőtt teljesen besötétedett.
A pubnak is elég különleges hangulata volt. Ahol az éjszakát töltöttem, arról viszont külön posztot fogok írni, mert talán az volt életem eddigi legemlékezetesebb helyszíne.
Leave a Reply